– Hogyhogy elvitte?!
Az éles hang végigsöpört a termeken.
– Mit értetek azon, hogy elvitte?
A két testőr nem nézett a tajtékzó királynőre, aki körül még a levegő is vibrált a nagy feszültségtől.
– Már hoztuk volna a színed elé, amikor a semmiből feltűnt egy nagyon csinos nő, és azt mondta, most nem érnek rá. És elsétáltak.
– Hogyhogy elsétáltak? Hová?
– A Szála-menti úton indultak, ami Szálahíd felé visz. Lovasszekéren.
Ilana intett, hogy elmehetnek. Nem akarta, hogy tovább figyeljék, attól félt, hogy eluralkodik rajta a kétségbeesés. Átkozott jóslat! Ha kitudódik, mit jövendöltek, pánik tör ki a palotában, a birodalma nyugalmának vége. Pont most történik mindez, mikor végre jó híreket hoztak északról a felderítők.
– Mit szólsz hozzá? – kérdezte csendesen, miután visszanyerte a nyugalmát. Úgy tűnt, egyedül van, de az egyik csendes sarokban megmozdult egy árny.
– Különös. Meglehetősen különös.
A hang az atletikus termetű testőrhöz, Aronhoz tartozott, a királynő egyik legbensőbb bizalmasához.
– Azt mondtátok, jelentéktelen parasztasszony, erre megjelenik, mint csinos nő. Igen, ez felettébb különös. Itt valami olyan történik, amit személyesen kell megnéznem. Aron, benned bízom, te fogsz elkísérni!
A szép férfi kecsesen fejet hajtott.
– A legnagyobb örömmel, királynőm!