34. Harc
Mire Cseri összeszedte maradék erejét, hogy legalább a csizmáit lerúgja magáról, már hallotta is, hogy terelik be az állatokat, és a következő pillanatban...
Mire Cseri összeszedte maradék erejét, hogy legalább a csizmáit lerúgja magáról, már hallotta is, hogy terelik be az állatokat, és a következő pillanatban...
Messze el lehetett látni az egymást követő dombok felett, déli irányban is, ahonnan érkezett.
Kétszer ütötte pofon, de nem a pofon fájt, hanem hogy nem értették meg őt. Nem ölhet szórakozásból...
A nő fenyegetően állt a háta mögött, és biztos volt benne, hogy bármi áron megvédi a készülő fegyvert...
Érezte saját kicsiségét. Bármennyire magas volt is erdőtündének, az udvarban szinte mindenki nagyobb volt, mint ő...
Túl akart lenni rajta, az íját elkészíteni, és végre hazamenni a népéhez, ahová tartozik. Megkeresni a fiát, aki ifjú létére bátrabb volt, mint ezek a híres katonák...
A zöldes csillogású penge magára vonzotta a pillantásokat. Ahogy a férfi keskeny tenyerén feküdt, az egész tisztást nyugalom árasztotta el...
Így is szépen fogyott a portékája, különösen a fonalát kapkodták el, pedig nem adta olcsón...