4. Túlélő a patakban
A tündeköpenyt már messziről észrevette, a köveket markoló véres kezet, a hullámokon fodrozódó szőke hajtincseket...
A tündeköpenyt már messziről észrevette, a köveket markoló véres kezet, a hullámokon fodrozódó szőke hajtincseket...
Sercegett a sülő hús a lángok felett, a beszéd egyre nagyobb jókedvet sejtetett. Előkerültek kések, tőrök, ahogy a pecsenye megsült részeit lekanyarították. Az egyik elf, ahogy a tőrét előhúzta, gúnyosan felnevetett.
Egymásra néztek, a küzdelem előtt talán utoljára. A fiatalember és a kortalan férfi, mindketten az elfek népéből...
Üdvözöllek, Olvasó, az Ília kincsei világában! Végigkövetheted velem egy regény születését a vázlattól a kész történetig. Ez Ília. A hely, ahol a fantázia népei természetük szerint élhetnek.