Ahogy visszaért a házhoz súlyos terhével, látta, hogy a szekér felrakodva vár. Az asszony csak egy lovat, Csinost fogta be, a másik kint legelt a többi jószággal. Az viszont felkapta a fejét a nyers bőr és hús szagára, és idegesen rázta a szerszámzatot.
A nap sugarai áttűztek a fák koronája fölött, még hűvös volt a reggel. Az asszony kabátban lépett ki a házból, öltözete arra utalt, messzebbre megy. Először egy jó szóval, simítással megpróbálta nyugtatni a lovat, aztán odament a férfihez, bár sejtette, mit hozott.
– Szarvast ejtettem a késeddel – mondta egyszerűen az erdőtünde, de Cseri érezte a hangjából a dicsőséget. – Elkészítem az íjamat.
A hatalmas bőr tiszteletet parancsolóan hevert a fűben, és ahogy Szineril széthajtotta, látni lehetett a húst és a királyi agancsot. Csodálatos pillanat volt, és már az elismerő tekintet, büszkeséggel töltötte el a vadászt.
– Szép zsákmány! – mosolygott Cseri, miközben arra gondolt, soha életében nem tudna azzal a késsel, amit Szineril viselt, ekkora állatot elejteni, mint ez a szarvasbika. – Az íjad is biztosan erős lesz és pontos! Én most elindulok a vásárba, Szálaszerre. Borkát itthon hagyom, nincs jó érzésem. Van itthon még kenyér, és ha hazajövök, készítek ételt.
– Az étellel ne fáradj, mire megjössz, készen lesz! – ígérte az erdőtünde, majd hosszan nézett a távolodó szekér után, mielőtt munkához látott. Mire Borka álmosan kisétált a házból, a hús egy része már fűszerek között pácolódott, a bőr kifeszítve, és az erdőtünde a fűben ülve fát faragott.
Cserit baljós érzések gyötörték, de tudta, hogy már mindenképpen el kell mennie Szálaszerre. Gyapjút, fonalat és sajtot vitt, a szekér most könnyen szaladt az úton, pedig csak egy ló húzta. A nő arra az időre gondolt, mikor először jött a Somlyóra, és idegenek voltak az utak, a dombok. Hogy hazataláljon, szalagokat kötött a fák ágaira, ezt találta ki a nagyvároshoz szokott gondolkodásával. Csoda, hogy befogadta őt ez a hely!
Először a faluba vezető utat tanulta meg, minden segítségét onnan kapta. Aztán ahogy egyre önállóbb lett, úgy járt egyre kevesebbet Szálaszerre. Gyakran lovagolt viszont ki a környékre Csinos hátán Borkával az ölében, és kalandoztak a közelben. Voltak kedvenc helyei, például azt a kis kanyarulatot a kőfeszülettel határozottan szerette. Szívesen felmászott a kereszt tövébe, megpróbálta kiolvasni az időmosta betűket. Most is szívesen megállt volna itt, de időben el akart érni a vásárra.
Így is későn érkezett, a jó pultokat már elfoglalták, neki csak a szélen jutott egy kevés hely. Így is szépen fogyott a portékája, különösen a fonalát kapkodták el, pedig nem adta olcsón. Már gyérült a forgalom, mikor meglátta Szárazhegyi Gábort.
A volt férj ezúttal nem a megszokott elegáns ruháját viselte, hétköznapi mellényt hordott a közönséges szabású inge fölött. A viselkedése mégis annyira más volt, hogy sármos megjelenésével egyből kitűnt a parasztok, pásztorok és vidéki iparosok közül. Még a hajviselete is frissen frizírozott városi volt. Amatőr, mosolygott magában Cseri, mert így a szeme sarkából is könnyen figyelemmel tudta kísérni a mozgását.
Elfogyott minden gyapjú, a sajtokból is csak az utója maradt. Lassan vége lett a vásárnak. Már nem volt más dolog, mint vásárfiát nézni az otthoniaknak.
A volt férj azt az időt használta a közeledésre, mikor az asszony már elkeveredett az emberek között. Mellé szegődött, és a fülébe súgta.
– Gyerünk félre! – és hogy nyomatékosítson a kérésen, megfogta a karját. Távolabb raktárak és hulladékhalmok álltak, arra vezette a nőt. – Maradj nyugton, Ancsa, ne csinálj fesztivált! Csak beszélgetünk.
– Itt, a szemétben? Stílszerű!
– Megfelelő helyet kerestem hozzád!
– Nem veszem fel a sértésedet. Mit akarsz?
– Látni a gyerekemet – jelentette ki Szárazhegyi nyomatékosan.
Az asszony végiggondolta.
– Rendben, ehhez jogod van. Mikor és hova vigyem?
– Elmegyek érte – a férfi szavaiból gúny áradt. – Legalább megnézem a kis elftanyádat. Remélem, ez nem olyan, mint amilyen hírük van.
– Ehhez viszont nincs jogod.
Keményen néztek egymásra. Aztán a nő kitépte a karját a lazuló fogásból, és elsietett.
– Úgyis kifüstöllek a vackodból, szuka! – sziszegte utána a dühös férfi, majd feszesre igazította az ingét.