A tündék látnak a sötétben, jutott eszébe körülbelül ugyanakkor egy városi utcán egy hazafelé siető asszonynak is. Aznap későn végzett, fáradt is volt, a gondolatai is összevissza csapongtak. Borka nyűgös volt, mert édesanyja soká ment érte, hideg is volt, és sötétben botorkáltak a téli délutánon.
Néha az jutott eszébe, hogy kár az egész küzdelemért, felesleges erőfeszítés otthont álmodni egy hegyoldalba. Aztán az nyugtalanította, hogy ábrándokat kerget, ha arra gondol, van olyan jövő, ahol különböző világból érkezett lények együtt tudjanak élni. Volt, hogy a gyermeke miatt nyugtalankodott, mert kevés időt töltöttek együtt, most mégis az ő szava térítette vissza a valóságba.
– Édesanya, az ott mi?
Cseri a Borka által mutatott irányba nézett. Valami épült Nyírhegy főutcáján.
– Biztosan itt is tartanak leghosszabb éj ünnepet. Otthon, Nemesfehérvárott olyankor nagy mulatság volt, vásárosok, mutatványosok, pecsenyesütők kínálták portékájukat. Egész éjjel égtek a tüzek, táncoltunk, forralt bort ittunk, beszélgettünk, sok ismerőssel találkoztunk. Lehet, hogy itt is ilyesmi lesz. Majd megnézzük, jó?
Borka arca felderült.
– De jó lesz! Mennyit kell még addig aludni?
– Már nem sokat. Hat nap múlva lesz a napforduló.
Borka vidámabban szedte a lábát hazafelé, iskolai címeres bundácskája csak úgy lobogott. Cseri alig bírta követni. Innentől a kislány minden nap azt számolta, hány nap van még hátra az ünnepig. Az iskolából történeteket hozott haza róla, amit az osztálytársai meséltek, csodálatos kalandokká váltak.
– Ma lesz! A többiek mind ott ünnepelnek. Ugye, mi is megyünk, édesanya? – ujjongott Borka, mikor végre eljött a nagy nap.
Cseri jó melegen felöltöztette, mert tudta, nagyon hidegek ezek az éjszakák.
– Siessünk! Mindjárt naplemente! Azt mondták, akkor kezdődik.
– Nem maradunk le semmiről. És ne nyafogj, ha elindulunk haza, csak a felnőttek lesznek kint napkeltéig. A legfontosabb szabály az: mindig maradj mellettem, el ne keveredj! Láttam már kétségbeesett anyát és zokogó gyermeket nem egyet az ünnepen.
Mire visszaértek a belvárosba, már javában tartott az ünnep. A Nyír hegyére felfutó főutcát véges-végig vásáros bódék, sütödék, lacikonyhák és italmérések szegélyezték. Hatalmas máglyákat gyújtottak a tereken, és az emberek beszélgettek, melegedtek mellettük. Borka ijedten bújt édesanyjához, amint néhány mokány, szakállas törpe mellett sétáltak el, akik fazéknyi söröskorsóból ittak és nagyokat kurjongattak. Ilyen lényeket még életében nem látott. A karcsú tündérfélék nem nagyon keveredtek másokkal, kis csoportjaik itt is, ott is feltűntek a tömegben.
– A lányok a bábszínháznál lesznek. Menjünk oda! – húzta Borka az édesanyját, aki megpróbálta átlátni, mi hol áll. Az iskolásokat hamar megtalálták, a gyerekek a szülők karéjában álldogáltak. Borka vidáman csatlakozott a csicsergő csapathoz. Cseri távolabb állt meg, de szeme a lányán volt. Nem kívánt elegyedni, sem csevegni, sem barátkozni. Egy anya mégis odament hozzá.
– Te vagy Borika édesanyja, ugye? A kislányom, Jola sokat mesél rólatok.
– Rólunk?
Az ismeretlen asszony túl közvetlen volt, és ez zavarta Cserit. Most érkezett a városba, soká maradni nem kívánt, ezért igyekezett hűvösen udvarias maradni.
– Mesélt a párodról, hogy milyen kedves és gyönyörű férfi. Ahogy látom, gáláns és gazdag is, mert gyönyörű a bundád! Gyöngyös szűcs, az öreg elf munkája, ugye, akinek a Gazdag utcán van a műhelye? Mi is tőle vettünk, nagyon szép szőrméi vannak. Azt mondta, valami nomád erdőtünde hozta, hibátlan prémek.
Cseri megütközött Szineril jellemzésén. Ez a véleménye az átlagembernek más népek fiairól?
– Valóban? Lehetséges, hogy az ő munkája, én ajándékba kaptam.
A bábszínház közönsége elcsendesedett, elkezdődött az előadás. Cseri távolról figyelte a lányát, a történet nem érdekelte. Az anyák elvonultak beszélgetni, de ő maradt. Valami feszültség kelt bent, mélyen a lelkében, úgy érezte, valahonnan veszély fenyeget. Bajt érzett, a szíve hevesebben vert, és figyelt mindenre. De az este békében telt, és végül az ünnep derekán, az éjszaka sötétjében az élményeiről áradozó lányával tért haza kis otthonukba.