Úgy érezte, már végtelen hosszú ideje tart az egyeztetés. Egy-egy pontot hosszasan fontoltak meg, gyakran emlegettek fel olyan sérelmeket, amit Cseri nem is tudott hova tenni. Minden jel arra vallott, hogy Ilana királynő kellemetlen szomszédja volt az erdőtündéknek, és most jelesen a Bíborlomb nemzetségnek. Ennek ellenére, vagy inkább az emberasszony elszántsága miatt, aki mindenáron össze akart rakni egy megállapodást, több ponton sikerült megegyezniük. Egyetlen dolog nem került azonban szóba sohasem, ez pedig Aron seregvezér helyzete. Ha valaki véletlenül mégis közel került a témához, Cseri azonnal terelt.
Az itt töltött idő alatt az elf nyelvet egyre jobban értette, ha beszélni még mindig nehezére esett. Igyekezett mindent a lehető legjobban átlátni, de a feszült figyelemtől egyre jobban elfáradt.
– Most mit meg nem adnék egy szál cigarettáért! – sóhajtott fel a negyedik napon, mikor már igen fájt a feje. Hamarosan feltépte a doboz cigarettáját, és időt kért. A folyosó torkában végre meggyulladt a vágyott parázs, és Cseri éhesen szívta be a füstöt.
– Szikrázik az agyam! -jelentette ki a mellette álló, pipájába életet lehelő párjának. – Legyen már vége!
Szineril megértően bólintott. Ahogy a keskeny tenyerébe fogta a pipafejet, kecses mozdulattal dőlt a szállásdomb falának, még a vállán lazán összehúzott bundában is nemes megjelenéssel, igazán elbűvölő volt. Cseri elnézte a kedvest, és nem állta meg szó nélkül.
– Most már igazán önmagad vagy! Szálahídon a cigaretta elég furcsán mutatott a kezedben!
Igen, Szineril érezte, hogy már tényleg kezd önmaga lenni, szép lassan leveti azt, ami már nem tartozik hozzá, és visszaveszi mindazokat, amik a részei voltak. Ö már népe kora szerint nem volt ifjú. Mióta szabadon járhatott a napvilágnál, élete hiányzó évei megteltek tartalommal. Egyre kevésbé gondolt az időtlenségben töltött időre, arra, hogy mit vett el tőle, mert bízott benne, hogy a magányban töltött napoknak-heteknek-éveknek vége.
– De ha Szálahídon meglett volna a pipám, ki kereste volna meg a cigarettádat? – tette fel az elgondolkodtató kérdést, mire Cseri meghökkent, majd elhúzta a száját.
– Te, mert nem bírtad volna ki, hogy ne mutasd meg a tudományodat! – vágott vissza. – De kár próbálkoznod, nekem jobban áll a csipkelődés, te túl kedves vagy ehhez a stílushoz!
Szinerilben egy pillanatra felcsillant a népe csalafintasága, és hogy Cseri ne tudjon tiltakozni, magához húzta.
– Na jó, lehet, megkerestem volna a cigarettádat, de csak hogy megtudd, a tündék látnak a sötétben – jegyezte meg. Az asszony tette, hogy tiltakozik, kibontakozott az ölelésből és megigazította a ruháját.
– Na! Még külön oldalon állunk! Mindjárt megyünk vissza harcba – jelentette ki önérzetesen, majd hangszínt váltva hozzátette. De tényleg, hogy tudtad ezt a nőt elvenni? Simán legyalul egy falut, és csak az fáj neki, ha a szerelme nem tér vissza este. Kinyílik a bicska a csizmaszáramban!
Szineril megcsókolta kedvesét, és ez a csók kívül került az időn, mert róluk szólt, és nem a világról, amely körbevette őket. Egyrészről örült neki, hogy Cseri itt van a közelében, másrészt pedig nem értette, hogy bízhat a megoldásban az asszony. – Menjünk vissza, nem érünk rá egész nap! – igazította meg az öltözetét Cseri, és viselkedése már az összeszedettséget mutatta. – Összegezzük a mai napot! Ha ügyesek vagyunk, hamarosan küldhetjük Ilanának a megállapodást.