A szobában egy árva gyertyaláng világított, annak körén túl, a nagy ágyban Borka szuszogott békésen. A gyertyaláng kicsi fényében alig lehetett bármit is megtalálni egy női táskában.
– Pedig erre most muszáj vagyok egyet!
– Egyet mit?
– Cigarettát. Kell még legyen egy doboz valahol.
– Add ide azt a táskát! A tündék látnak a sötétben.
– Ne már! Tényleg? – Cseri hitetlenkedve az erdőtünde kezébe nyomta a táskát végiggondolva, mennyi indiszkrét dolog lapul még benne a doboz cigarettán kívül.
– Tessék, megtaláltam! Kérhetek egyet?
– Persze, vegyél csak!
Szineril elgondolkodva forgatta ujjai között a vékony cigarettát.
– Régen volt egy pipám.
– Hát, nem bánnám, ha most is lenne! Ez az utolsó doboz cigim.
A gyertyaláng kicsi szisszenéssel gyújtotta meg a dohányt, a fellobbanó fényben egy pillanatra megvillant a két arc, az elf és az ember. Aztán csend. Két alak körvonalai látszottak az ablakkeret átellenes széleihez húzódva.
Cseri kinézett az ablakon. A Hold természetellenesen közel volt, mintha valami káprázatba keveredett volna.
– Azt hiszem, szerintem sokat ittunk.
– Csak te – pontosított Szineril.
– Jól van, muszáj voltam. Ennyi katyvaszt rég hordtak össze szóban egyszerre egy helyen. Te, hogy tudtad ezt a szörnyű nőt elvenni? Kiszívta a véremet!
– Ő vett el engem.
– Aztabakker! Össze kéne hoznunk a volt férjemmel. Élveznék egymást! Szívhatnák egymás vérét!
– Vagy a miénket
– Jogos! Akkor ne!
Csend. Csak a két cigaretta parazsa izzott néha.
– Cseri?
– Mondd!
– Sajnálom!
– Mit?
– Hogy nem tudtalak megvédeni.
– Mitől? Kitől? Ettől a világító szentjánosbogártól? Ne viccelj már! Szánalomkupac volt az előadása, de tényleg!
Szineril nagyon nevetett.
– Szentjánosbogár? Tényleg úgy nézett ki! Mint a szentjánosbogár!
– Hát nem? Bejött egy kocsmába, érted! Egy kocsmába ebben a fehér cuccban! Szánalmas! Nincs már borunk?
– Nem engedték felhozni a szobába.
– Fenébe. Muszáj leszek megbontani a pálinkát.
– Van pálinkád?
– Naná! De te azt nem szereted. Bakker, te látsz a sötétben! Nem keresnéd meg az üveget? Ide tettem valahova.