40. Tanú
Ott álltak egymással szemben, mindkettőn látszott, hogy aggódott a másikért, és a levegőben félbe maradt egy mozdulat...
Ott álltak egymással szemben, mindkettőn látszott, hogy aggódott a másikért, és a levegőben félbe maradt egy mozdulat...
Közelről látta a zöld szempárban a gyilkos dühöt, egy pillanatra mintha maga a Sárkány nézett volna rá. Felsikoltott...
Nehezen vette rá magát, hogy visszatérjen a házhoz, a léptei lassúak voltak, a kutyákat is csak megsimította. A házból kiszűrődött hangok szerint még otthon voltak...
Az őzbak jutott eszébe, akivel a pataknál találkozott, és érezte, hogy már nem akar több lenni, mint az az egyszerű erdőtünde, aminek született.
Az ember még mindig lelkendezve elsietett, látszott rajta, hogy nem tudja leplezni az örömét. Az elf hosszan nézett utána...
Ha senki nem jön oda, akkor egyedül leszek. Ha jönnek, akkor meg együtt álmodunk egy közösséget...
Mire Cseri összeszedte maradék erejét, hogy legalább a csizmáit lerúgja magáról, már hallotta is, hogy terelik be az állatokat, és a következő pillanatban...
Messze el lehetett látni az egymást követő dombok felett, déli irányban is, ahonnan érkezett.
Kétszer ütötte pofon, de nem a pofon fájt, hanem hogy nem értették meg őt. Nem ölhet szórakozásból...