30. Viszony
A nő fenyegetően állt a háta mögött, és biztos volt benne, hogy bármi áron megvédi a készülő fegyvert...
A nő fenyegetően állt a háta mögött, és biztos volt benne, hogy bármi áron megvédi a készülő fegyvert...
Érezte saját kicsiségét. Bármennyire magas volt is erdőtündének, az udvarban szinte mindenki nagyobb volt, mint ő...
Túl akart lenni rajta, az íját elkészíteni, és végre hazamenni a népéhez, ahová tartozik. Megkeresni a fiát, aki ifjú létére bátrabb volt, mint ezek a híres katonák...
A zöldes csillogású penge magára vonzotta a pillantásokat. Ahogy a férfi keskeny tenyerén feküdt, az egész tisztást nyugalom árasztotta el...
Így is szépen fogyott a portékája, különösen a fonalát kapkodták el, pedig nem adta olcsón...
A büszke ragadozó úgy nézett, mintha a szemein át Cseri figyelne. Még a mozdulat is olyan volt...
Tudta, hogy valahogy el kell magyaráznia ennek a kis teremtésnek, hogy ő teljesen más világ lakója, nem illik közéjük...
Még sohasem látott tündérfélét, elnézte kecses mozdulatait, légies megjelenését, amit cseppet sem rontott le az, hogy egy kés és egy halott nyúl van a kezében...
A szíve is belesajdult a gondolatba, hogy ezt a gyönyörű fegyvert sem fogja soha többé a kezébe fogni.