24. Erőpróba
A büszke ragadozó úgy nézett, mintha a szemein át Cseri figyelne. Még a mozdulat is olyan volt...
A büszke ragadozó úgy nézett, mintha a szemein át Cseri figyelne. Még a mozdulat is olyan volt...
Tudta, hogy valahogy el kell magyaráznia ennek a kis teremtésnek, hogy ő teljesen más világ lakója, nem illik közéjük...
Még sohasem látott tündérfélét, elnézte kecses mozdulatait, légies megjelenését, amit cseppet sem rontott le az, hogy egy kés és egy halott nyúl van a kezében...
A szíve is belesajdult a gondolatba, hogy ezt a gyönyörű fegyvert sem fogja soha többé a kezébe fogni.
A nő bólintott. A szemei megkönnyesedtek. Eszébe jutott, hogy nem is érdekelte volna az egész, ha az elfek nem lettek volna...
A Szála-menti út sokkal hosszabb volt, mint az, amely a tündérföldön át vitt, bár sokkal szebb és emberközelibb volt annál. Még hátra volt egy falu...
A gyertyaláng kicsi szisszenéssel gyújtotta meg a dohányt, a fellobbanó fényben egy pillanatra megvillant a két arc, az elf és az ember. Aztán csend. Két alak körvonalai látszottak az ablakkeret átellenes széleihez húzódva.
A két asszony tekintete egymásba tapadt. Szineril döbbenten nézte őket. Ezt a hasonlóságot látta aznap reggel...
Mit értetek azon, hogy elvitte? A két testőr nem nézett a tajtékzó királynőre, aki körül még a levegő is vibrált a nagy feszültségtől.