Szineril a köpenyébe burkolódzva feküdt, a nyitott ablakon át az eget nézte. Arra a mondatra gondolt, hogy Skorpióban áll a Hold, felbukkannak az exek. Sokat ivott. Nem is szokott inni. Cseri az ágyban, Borkát átölelve aludt. De az ő szemére nem jött az álom. Ilana pénzt kínált érte, gyávának, ostobának, senkinek nevezte. Kezdte magát valóban úgy érezni, mint egy jelentéktelen alak, akiért pénzt kínálnak nők. Szerető. Cseri megütötte a férjét, mint őt Ilana. Fusson tovább, meneküljön innen is? Pedig Cseri jólelkű, még ha ember is, és mindenét megosztja vele, pedig a senkije.
Kavargott a feje. Nem szabad innia!
Szabad élete utolsó napja jutott eszébe. Bezörgetett a kapun. A gyerekeit akarta látni. Kérte, hadd ölelje meg őket, szeretett volna beszélni velük, Kelin és a kicsi Szille voltak a mindene. Az ő népe kincsei a gyermekek, az ő istennője a Világszülő Istenanya, a nemzetsége jele a gyémántos szobrocska a köpenyén.
Bebocsájtást kért, és akkor az egyszer nem dobták ki. Behívták, hellyel, étellel kínálták, rangja szerint beszéltek vele, mint régen. Aztán hosszú, végeláthatatlan folyosókon vezették, a palotának olyan helyein, ahol azelőtt sohasem járt. A végére úgy érezte, ez a labirintus azért van, hogy ne keveredjen ki belőle soha, de akkor még bízott, és nem hitte, hogy valóban tömlöcébe zárják. Egy ismeretlen fogadószobába vezették, Ilana ott ült magas trónszékén, tanácsosai körében. És mellette Aron állt, akinek gúnyos pillantásától soha nem tudott szabadulni. „Hát eljöttél!” – mondta akkor Ilana. – „Miért akarsz velünk beszélni?”
Tudnia kellett volna, hogy ha a királynő a királyi többest használja, akkor neki annyi becsülete sincs, mint egy féregnek. Mégis kérte, hogy engedjék, hadd beszéljen a fiával és a lányával. „A gyermekek nem akarnak téged. Mondj le róluk!” Az első ütésre már nem is emlékezett, annyi követte. Csak a fájdalomra, a félelemre és a láncok súlyára, azt mindig érezte. És a föld hidegét. Tudta, meg fog halni. De Kelin érte jött. És most kőház szobájában tért nyugovóra, mint még életében soha, bort és pálinkát ivott egy emberasszonnyal, és elszívta az utolsó cigarettáját.
A Hold eltűnt az ablak keretén túl, múlt az éjszaka. Őt is lassan elnyomta az álom.